A tűz és az emberiség kapcsolata
A tűz története ősi, és az emberi civilizációval együtt formálódott. Az első falvak és városok lakói hamar szembesültek a lángok pusztító hatásával. A tűz, amely a házakban és műhelyekben mindennapos volt, gyakran vált súlyos veszélyforrássá. Különösen ott, ahol a fa – például Japánban egészen a közelmúltig – a legfontosabb építő- és berendezési anyagnak számított.
Az emberiség története tele van nagy tűzvészekkel.
Róma többször is leégett, nemcsak a híres Kr. u. 64-es „nérói” tűzvészben, amelyért sem a keresztények, sem pedig Néró nem volt felelős a történelmi anekdoták ellenére.
Egy évvel később, 65-ben Lugdunum (ma: Lyon) is a lángok martaléka lett. Londonban több pusztító tűzvész is tombolt, 798-ban, 982-ben, majd az 1666-os nagy tűzvész idején. York ugyancsak súlyos károkat szenvedett 1137-ben. Moszkvát 1812-ben az oroszok gyújtották fel, hogy megállítsák Napóleont.
A modern időkben is történtek tragikus tűzvészek, például az 1923-as földrengést követő lángtenger, amely Tokiót és Jokohamát sújtotta.
A tűzoltóság születése, Róma példája
A szervezett tűzoltás gondolata Augustus császár nevéhez fűződik. Kr. e. 22-ben létrehozta Róma első hivatásos tűzoltócsapatát. Az egység vödrökkel, szivattyúkkal, fejszékkel, csákányokkal és ecettel átitatott szőnyegekkel dolgozott. A csapat létszáma kezdetben 500 fő volt, Kr. u. 6-ra azonban 3000-re nőtt. A város 14 régióját hét cohors (osztag) őrizte, mindegyik két területért felelt, az egyikben a kaszárnya (statio), a másikban a tűzőrség (excubitorium) működött.
Politikai játszmák a tűzoltás árnyékában
A tűzoltás korábban magánkezdeményezés volt. A gazdag Crassus például 500 rabszolgát tartott készenlétben, de ők csak akkor segítettek, ha a ház tulajdonosa hajlandó volt olcsón eladni az ingatlant. Augustus politikai okokból hozta létre a közösségi tűzoltóságot, így akarta megfékezni Aegatius Rufus népszerűségét, aki saját tűzoltócsapatot szervezett hatalomépítési céllal.
A középkorban a tűzőrök létezését II. Clotarius frank király rendelete igazolja, de a VIII. század végére ezek az intézmények hanyatlani kezdtek. A társadalom a céhekhez fordult, ezek a magánegyletek tűzvész esetén kölcsönös segítségnyújtást kínáltak, ám rövid életűek voltak.
A modern tűzoltóság előképe
Itáliában született meg az a rendszer, amely később egész Európában mintaértékűvé vált, a firenzei tűzoltóság. Ez volt talán az első „modern” tűzoltóság a szó mai értelmében.
A reneszánsz idején a technikai újítások lendítették előre a tűzoltóság fejlődését. A XVI. század második felében a francia Jacques Besson tervezte meg az első szekérre szerelt vízszivattyút. A francia forradalom után, Napóleon reformjainak köszönhetően Franciaországban és egész Európában modern alapokra helyezték a tűzoltóságok szervezését.
További történelmi témájú cikkeket aMúlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
