A budapesti CPAC Hungary konferencián Amichai Chikli, Izrael diaszpóráért és az antiszemitizmus elleni fellépésért felelős minisztere is felszólalt.
A CPAC Hungary konferencián Izrael antiszemitizmus elleni minisztere is felszólalt
Beszéde elején Amichai Chikli emlékeztetett egy 2007-es kijelentésre, amelyet a Muszlim Testvériség egyik vezetője, Juszuf al-Karadávi tett a katari televízióban. A radikális hitszónok akkor azt mondta:
Hiszek abban, hogy az iszlám el fogja foglalni Európát. Nem karddal, hanem da'wával
– vagyis szavakkal, meggyőzéssel és fokozatos befolyásszerzéssel. Chikli szerint ez a stratégia nem maradt puszta elmélet, napjainkban ennek megvalósulását láthatjuk a saját szemünkkel.
A miniszter külön kitért Katar, a Hamász és Irán szerepére, amelyek aktívan támogatják ezt a világméretű iszlamista programot. Mint fogalmazott, ezek a szereplők közösen dolgoznak azon, hogy egy világméretű kalifátust hozzanak létre – „Keletet és Nyugatot” is meghódítva.
A fenyegetés szerinte nemcsak a radikális ideológia tartalmában rejlik, hanem abban is, hogy rendkívül alattomos módon, sokszor „bársonykesztyűben” terjesztik, miközben a végcél ugyanaz, mint az Iszlám Államé vagy más terrorszervezeteké. A hét eseményeire utalva Chikli megemlítette Emmanuel Macron francia elnök incidensét is – akit neje felpofozott –, és ezt a történelmi összefüggésekbe ágyazva „az új kommün arcának” nevezte a francia elnököt. Mint mondta, a francia kormány már hivatalos jelentésben ismerte el, hogy a Muszlim Testvériség aktív befolyást gyakorol az ország közéletére, ami ugyanúgy igaz más nyugat-európai államokra, sőt Észak-Amerikára is.
A politikai iszlám beszivárgása és az iszlamonácizmus veszélye
Amichai Chikli szerint a Muszlim Testvériség nem vitát akar folytatni az állammal, hanem megkerülni, meggyengíteni, és végső soron leváltani azt. Mint fogalmazott, stratégiájuk világos: beszivárogni a muszlim közösségekbe, alternatív oktatási intézményeket alapítani, nem választott vallási vezetést létrehozni, elérni az iskolákat, az önkormányzatokat és a civil szervezeteket, hogy egy „morális alternatívát” kínáljanak a szerintük romlott állam helyett. Chikli példaként idézte az osztrák Muzulmán Testvériség egyik vezetőjét, Jamal Moradot, aki nyíltan kimondta:
Mi nem veszünk részt a közösségi munkában, ha annak nincs teljesen egyértelmű politikai célja.
A Testvériség több száz szervezetet – iskolákat, mecseteket, segélyszervezeteket – hozott létre Európában egyetlen céllal: a politikai iszlám terjesztésére és a nyugati életforma tagadására. A miniszter külön kiemelte az iszlamista motivációjú antiszemita bűncselekményeket.
A Maccabi Tel-Aviv szurkolóit Amszterdamban nem hollandok, hanem palesztinbarát iszlám migránsok támadták meg, ahogy egy 12 éves francia zsidó kislány megerőszakolóit sem francia állampolgárok, hanem iszlamista erőszaktevők között kell keresni.
A legtöbb erőszakos antiszemita támadás radikális iszlamista környezetből indult ki – mecsetekből, otthonokból, miközben dzsihadista propagandát néztek, például az Al Jazeerát. Chikli hangsúlyozta, hogy a Muszlim Testvériség fő finanszírozói Törökország és Katar. Az utóbbi ország nemcsak befogadta a Testvériség száműzött tagjait, hanem a Hamász egyik fő hátországa is lett.
Ugyanakkor az EU is jelentős pénzekkel támogatta az iszlám segélyszervezeteket, figyelmeztetések ellenére is – ezzel, mint fogalmazott, Európa „saját megsemmisülését finanszírozza”.
A miniszter üdvözölte, hogy egyre több európai országban jelennek meg olyan politikai erők, amelyek felismerik a fenyegetést – megemlítette Spanyolországot, Franciaországot, Hollandiát és Lengyelországot.
Orbán Viktor miniszterelnököt kiemelte ezek közül, mint „prominens példát”, aki szerinte utat mutat azoknak a vezetőknek, akik szembeszállnak az iszlám fanatizmussal és a woke ideológiával, amely a szabad társadalmakat veszélyezteti.
Beszédében Chikli kitért a radikális baloldali erőszakra is, utalva a Washingtonban meggyilkolt izraeli diplomaták esetére, és hangsúlyozta, hogy az október 7-i Hamász-támadás nem területi konfliktus, hanem vallásháború, dzsihád volt. Mint mondta, a Hamász és a Muszlim Testvériség olyan új antiszemitizmust terjeszt, amelyet ő „iszlamonácizmusnak” nevezett: a dzsihadista fanatizmus és a náci rasszizmus mérgező keverékét.
„Izrael a nyugati civilizáció lándzsahegye”
Beszéde végén Amichai Chikli történelmi távlatba helyezte az Izrael ellen zajló háborút, és rámutatott, hogy ez nem egyszerűen területi konfliktus, hanem a civilizáció és a barbárság összecsapása. Mint fogalmazott, „Izrael nem csupán még egy állam – Izrael a lándzsa hegye”, amely a szabadságot, az élet szentségét és az emberi jövőt védi a halál kultuszával és az elnyomással szemben.
A miniszter emlékeztetett arra, hogy a harc hatalmas áldozatokkal jár. 1862 élet veszett oda a háború kezdete óta, köztük 1200-an október 7-én, amikor katonákat és civileket mészároltak le.
Chikli megrendülten említette meg Ravid Hajib történetét, aki két héttel korábban jött a világra, miután édesanyját meggyilkolták a kórházba menet. A csecsemő életéért küzdöttek, de végül ő is belehalt a sérüléseibe – egy újabb szimbóluma az Izraelt sújtó „abszolút gonosznak”. A miniszter szerint Izrael nem várja el, hogy mások harcoljanak helyette, de harcát az egész szabad világért vívja.
A legnagyobb fenyegetés a globális békére továbbra is a radikális iszlám
– mondta. Hangsúlyozta, hogy Izrael az első és fő védvonal ebben az ütközetben, amely „Jeruzsálemben kezdődik, de Washingtonban, Londonban, Párizsban és Madridban is zajlik”.
Nem azért, mert szeretjük a háborút – hanem mert nekünk nem adatott meg a visszavonulás luxusa
– zárta szavait Chikli, majd hozzátette:
Éljen Izrael!
Borítókép: CPAC Hungary (Fotó: Csudai Sándor)
